A világháború kíméletlenül elbánt a hazai biztosításüggyel is. Leégett az EMABIT, a Generali és az Adria biztosító székháza, és a Gazdák Biztosítóintézetének Kálvin téri palotája is súlyosan károsodott. Az országban összesen 147 biztosítós épület szenvedett háborús károkat, közülük 34 teljesen elpusztult. Az anyagi kár (42-es értéken) 45 millió pengőt tett ki, jóval többet, mint az éves, életbiztosítási díjbevétel. Súlyosította a helyzetet, hogy ezek az ingatlanok életbiztosítási díjtartalékot képeztek. Zömében az irattárak, nyilvántartások is megsemmisültek.
Jellemző, hogy a hazai biztosítók1944-45 telén mindössze 1 millió pengő készpénzt tudtak összekaparni, amit egyébként azonnal lefoglalt a Közellátási Kormánybiztosság. Sokra nem mentek vele, mert közben ránk köszöntött a világtörténelem legnagyobb méretű inflációja. A pénzügyi szolgáltatások értelmüket vesztették.
1946 júniusában a kormány moratóriumot hirdetett: befagyasztotta az 1945 előtt kötött életbiztosításokból eredő szolgáltatások teljesítését, ugyanakkor a biztosítóknak is megtiltotta a további díjak beszedését. Egyben ígéretet tett, hogy a pénzügyi stabilizáció után a biztosításokat valorizálja, átértékeli.
1946 augusztusában megjelent a forint, de a fenti ígéret (mind a mai napig) függőben maradt.

1947-48-ban több biztosító felszámolta magát, (néhány esetben a felszámolás még ma is tart!), s ezzel egy időben elkezdődött a maradék táraságok állami érdekeltséggé nyilvánítása. Ezeket a Gazdasági Főtanács irányította, tehát a jogi értelemben vett államosítást egyetlen aktussal meg lehetett oldani.
1949. június 20-án megkezdte működését az Állami Biztosító Nemzeti Vállalat, s így kialakult a töretlen monopólium, amely majd’ négy évtizedig (1986-ig tartott.)
Az áttekinthetővé vált hazai piac állami felügyeletét kezdetben a PM Biztosítási Szakosztálya látta el, a szervezet azonban 1954-ig működött. De ez után sem maradt a szakma felügyelet nélkül. Egy elegánsnak nem mondható szervezeti megoldással a hazai biztosítási ipar - vagyis a monopol ÁB - állami felügyeletét maga az ÁB látta el, mint a PM Biztosítási Főigazgatósága. (Karinthy után szabadon: Álmomban két szervezet voltam, és önmagamat felügyeltem.)

A ma már joggal ostorozott monopóliumnak azonban voltak látványos eredményei is, no meg sajátos megoldásai. A biztosítás gyakorlatilag költségvetési elosztó-rendszerként működött. Profitját a büdzsé elvonta, ugyanakkor helyt is állt az esetleges veszteségért (ilyen szerencsére nem volt.)
A tipizált kockázatok és szerződési feltételek okán a díjak alacsonyak voltak, és ez feltűnően nagy telítettséget eredményezett mind a lakossági, mind a vállalati és szövetkezeti területen.

Az alacsony díjak nem mellőzték a szociális megfontolásokat sem. A magyar piac találmánya volt a csoportos élet- és balesetbiztosítás (CSÉB) is; ilyen biztosítással gyakorlatilag minden keresőképes és foglalkoztatott dolgozó rendelkezett. A módozatot munkahelyi megbízottak terjesztették, a díjakat pedig a munkáltatók vonták le a biztosítottak keresményéből, és egy összegben utalták át az ÁB-nak. A szolgáltatások ugyanakkor szerények voltak, és a „biztosítottság” érzését keltették.

A hazai motorizáció lassú előrehaladtával új terület nyílt meg a biztosítás előtt, amely azóta is fontos ágazat. A gépjármű kezdettől kiemelt vagyontárgy volt, így a casco telítettség meghaladta a 80 százalékot is. Ugyanakkor hazánk élen járt az európai típusú kötelező gépjármű felelősségbiztosítás bevezetésében is, 1970-re a rendszer hermetikussá vált. A hazai biztosításügy azonnal csatlakozott az európai Zöldkártya rendszerhez, amelynek azóta is elismert tagja.

A gépjármű üzletághoz kötődik a magyar biztosításügy egyik jelentős – világszerte figyelemmel kísért – újítása is: a kötelező felelősségbiztosítási díjak üzemanyagárba történő beépítése, amely kiküszöbölte a szerződéskötést, a nyilvántartást, valamint a hagyományos értelemben vett díjfizetést, és végső soron a biztosítatlanság lehetőségét is. A fáma szerint már Svájc is át akart térni a „magyar rendszer”-re, de az évek során kiderült, hogy ez a szisztéma csak akkor működik, ha az adott piacon mind a biztosítás, mind az üzemanyag forgalmazás monopol kézben van.

Szerző: Dr. Trunkó Barnabás