"Ha az éves bevételed 20 font, és az éves kiadásod 19 font, az eredmény: boldogság."

1918
1920
1922
1924
1925
1926
1929
1930
1932
1933
1934
1935
1937
1938
1939
1940
1941
1943
1944

A világháború megviselte a hazai biztosítási ipart. A háború alatt az ellenséges országok között megindult a gazdasági harc is; az antant befagyasztotta az itteni képviseleteik fizetményeit, válaszlépésként a magyar kormány állami felügyelet alá vonta a fiókokat.
1918-ban a hazánkban a biztosítók száma 84 volt, érdekes módon még a háború alatt is alakultak vállalatok.


Károlyi kormány úgy döntött, hogy Magyarországon biztosító csak a pénzügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter engedélyével alakulhat.
A hazai biztosítók működést jelentősen szétzilálta a békeszerződés is, hiszen az állomány jó része a trianoni határokon kívülre rekedt, ami tömeges elszámolási és valutáris vitát eredményezett. Közben a korona elértéktelenedett, a külföldi tőke értéken alul nagy mennyiségű részvényt vásárolt össze, így a biztosítás területére is erősen behatolt. Az inflációt jelzi, hogy míg 1918 decemberében a zürichi jegyzés szerint 100 koronáért 30,50 svájci frankot adtak, addig 1924-ben már csak 0,0065-öt. (1946-ban a pengő még ezt a rekordot is megdöntötte!)
A Biztosító Intézetek Országos Szövetségét (BIOSZ) 1919. március 20-án jegyezték be a bíróságon. Másnap kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. A proletárdiktatúra célul tűzte ki a biztosítási szektor államosítását is (a Népbiztosok Tanácsának 25/1919. sz. rendelete), de erre - időhiány miatt - nem kerülhetett sor. A lendületből mindössze arra futotta, hogy a biztosítási direktórium hatáskörébe rendelték a hazai jégbiztosítás teljes vertikumát, a szerződéskötéstől egészen a kárrendezésig. Abban az esztendőben szerencsére nem volt jég…

De a hazai biztosításügy főnix-madárként újraéledt még ebből a helyzetből is. (Bár a „Phőnix”, a hazai szakmában rossz emlékű szó – lásd később.)
A 20-as évek elején jelentősen fellendült a vállalkozói kedv, hazánk megint a befektetők érdeklődésének homlokterébe került. Kellett is a lendület, hiszen hamarosan ránk köszöntött a gazdasági világválság.
A hazai biztosítottaknak még nem volt bizalmuk az új pénz, a pengő iránt, ezért a biztosítások zömét dollárra kötötték. Azonban a Wall Street összeomlott, a dollár árfolyama 5,40 pengőről 3,42-re esett. Az ügyfelek a pengőre átszámított biztosításaik értékének 40 %-át elvesztették, ami jelentős bizalmi válságot okozott.
Akárcsak a sokat emlegetett Phőnix-ügy! A Phőnix egy bécsi központú életbiztosítási birodalom volt; 21 országban működtek vállalatai. A pesti székház ma is áll a Belvárosban, a mostani Fehérhajó utcai főbejáratot márványba vésett felirat őrzi: „PHŐNIX cs. és kir. szab. Életbiztosító”.


A kőbe vésett felirat persze maradandóbbnak bizonyult, mint a vállalat, amelynek működését már akkoriban is a „Kisgömböc szindrómá”-val illették. A cég szokatlanul dinamikus üzletpolitikát folytatott, és buzgón vásárolt fel állományokat is. A tartalékok azonban nem követték ezt a dinamikát, és a szolvencia is hamarosan elkopott. Ekkor a Phőnix már csak az előre menekülés vélt sikerében reménykedett és egyre kockázatosabb tőzsdei befektetéseket eszközölt. A Phőnix birodalom bukását azóta is tanítják a menedzser-tréningeken.
De a magyar biztosításügy még ezeket a csapásokat is kiheverte, és 38-tól újra megkapaszkodott az európai piacon. Míg azonban Trianon után az elcsatolt területeken rekedt biztosítottak szerződései okoztak bonyodalmat, 38-ban a visszacsatolt területek állománya eredményezett hasonló, de fordított problémát.


Mire ez nagyjából megoldódott, jött az újabb békeszerződés…
A második világháború kitörésekor hazánkban 68 biztosítótársaság működött.


Szerző: Dr. Trunkó Barnabás

  • A legnézettebb 10





















impresszum| adatvédelmi elvek| felhasználási feltételek| oldaltérkép| súgó