"Ahol a jólét megtelepszik, onnan nehezen áll tovább." Andersen, Hans Christian

1850
1857
1880
1883
1884
1888
1889
1890
1904
1905
1906
1910
1911
1912
1913
1914

A XIX. század közepén a polgárosodás, az Európa-szerte erősödő nemzeti törekvések súlyos konfliktusba kerültek a hazánkban hosszú ideje elnyomó politikát folytató osztrákok elképzeléseivel és ez az 1848-49-es forradalmakhoz, később a magyar szabadságharchoz vezetett. 1848-ban Kossuth Lajos lett a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, nevéhez fűződik az önálló magyar pénz (Kossuth-bankó) megteremtése és az ország első költségvetésének összeállítása.
A szabadságharcot követő megtorlást 1849-51 közt Haynau rémuralma, majd a Bach birodalmi központosításra törekvő korszaka jellemezte. Ez időben a gazdaság pangott, a cenzúra élte világát…
A szabadságharc bukása után Magyarországon Ferenc József császár uralkodott. Franciaországban a második köztársaságot követően III. Napóleon kerül a trónra, Nagy-Britannia és Írország Egyesült királyságában Viktória brit királynő uralkodik. Az 1850-es, 60-as években az Osztrák Császárság sorozatos katonai és politikai vereségei (például a német államok közötti hegemón szerep, az osztrák-porosz háború és az olasz tartományok elvesztése) vezettek el a Magyarországgal történő kiegyezéshez, vagyis a központosított birodalmi kormányzat dualista rendszerré történő átalakításához.
Az 1867 nyarán végül – Deák Ferenc vezetésével – kialakított megállapodás alapján megkoronázták a királyt, aki kinevezte gróf Andrássy Gyulát és kérte fel kormányalakításra (1867. évi XII. törvénycikk a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekű viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról). A kiegyezés értelmében teljes önállósághoz jutottunk három (külügy, hadügy, pénzügy) terület kivételével.
A kiegyezés jelentős eredménye az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte, amely végül is hazánknak 50 év, viszonylag békés fejlődést tett lehetővé. A Monarchia létét végül az első világháború elvesztése pecsételte meg, melyet a lezáró béketárgyalásokon az európai antant tagállamok döntése alapján felosztottak.
Hivatalos iratokban 1848 és 1918 között a minisztérium kifejezéssel jelölték a kormányt. A mainak megfelelő tartalmú tárcák elnevezésére az osztály szót alkalmazták. Ennek megfelelően az 1848. évi III. törvénycikk független magyar felelős minisztériumról rendelkezett, szövegében a minisztérium belügyi osztályaként említi a belügyminisztériumot. A köznyelvben már akkor is elterjedt a mai elnevezésekkel azonos megjelölés, miszerint a minisztériumot kormánynak, annak tárcáit minisztériumnak említették.
 
Országgyűlés képviselőházi elnökei
ifj. Pázmándy Dénes 1848–1849
Almásy Pál (alelnök) és Palóczy László (korelnök) 1849
Ghyczy Kálmán 1861
Szentiványi Károly 1865–1869
Somssich Pál 1869–1872
Bittó István 1872–1874
Perczel Béla 1874–1875
Ghyczy Kálmán 1875–1879 (másodszor)
Szlávy József 1879–1880
Péchy Tamás 1880–1892
Bánffy Dezső br. 1892–1895
Szilágyi Dezső 1895–1898
Madarász József 1898–1899
Perczel Dezső 1899–1901.
Apponyi Albert gr. 1901–1903
Perczel Dezső 1903–1905 (másodszor)
Justh Gyula 1905–1909
Gál Sándor 1909–1910
Berzeviczy Albert 1910–1911
Návay Lajos 1911–1912
Tisza István gr. 1912–1913
Beöthy Pál 1913–1917
Szász Károly 1917–1918
 
Miniszterelnökök, illetve az OHB elnöke
Batthyány Lajos gr. 1848
(Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke 1848–1849)
Szemere Bertalan 1849
 
A végrehajtó hatalmat vezető császári megbízottak
Julius von Haynau br. (teljhatalmú főparancsnok) és Karl Geringer br. 1849–1851 (teljhatalmú császári biztos)
Albrecht főhg. 1851–1860 (főkormányzó)
Benedek Lajos 1860 (főkormányzó)
 
A helytartótanács elnökei
Mailáth György 1860–1861
Pálffy Móric gr. 1861–1865 (királyi helytartó)
Sennyey Pál br. 1865–1867
 
Magyar királyi kancellárok
Vay Miklós br. 1860–1861
Forgách Antal gr. 1861–1864
Zichy Hermann gr. 1864–1865
Mailáth György 1865–1867
 
Miniszterelnökök
Andrássy Gyula gr. 1867–1871
Lónyay Menyhért gr. 1871–1872
Szlávy József 1872–1874
Bittó István 1874–1875
Wenckheim Béla br. 1875
Tisza Kálmán 1875–1890
Szapáry Gyula gr. 1890–1892
Wekerle Sándor 1892–1895
Bánffy Dezső br. 1895–1899
Széll Kálmán 1899–1903
Khuen-Héderváry Károly gr. 1903
Tisza István gr. 1903–1905
Fejérváry Géza br. 1905–1906
Wekerle Sándor (másodszor) 1906–1910
Khuen-Héderváry Károly gr. (másodszor) 1910–1912
Lukács László 1912–1913
Tisza István gr. (másodszor) 1913–1917
Esterházy Móric gr. 1917
Wekerle Sándor (harmadszor) 1917–1918
Hadik János (kijelölt, de nem tényleges kormányfő) 1918
Károlyi Mihály gr. 1918–1919

Berinkey Dénes 1919

 

  • A legnézettebb 10





















impresszum| adatvédelmi elvek| felhasználási feltételek| oldaltérkép| súgó